Napjainkban egyre inkább ismert és elfogadott tény, hogy a lisztérzékenység (más néven coeliakia, gluténszenzitív enteropathia, nem-trópusi sprue) a felnőtt populációban is sokkal nagyobb számban fordul elő, mint azt korábban gondoltuk. Mivel régebben a coeliakiát a gyermekek betegségének tartották, főleg gyermekorvosok gondoltak rá, és a felnőttek között gyakran nem derült ki, hogy pl. az ismeretlen eredetű vashiányos anaemia vagy az irritabilis bél szindróma nagy gyűjtőkosarába kerülő betegeknél a háttérben viszonylag gyakran lisztérzékenység áll.
A coeliakia gyakoriságáról különböző adatok állnak rendelkezésre. Európában átlagosan 1:200 a betegség prevalenciája, de valószínű, hogy a fel nem ismert esetek gyakorisága miatt felnőttekben 1% körüli az előfordulása. Egy felmérésben az ismert és a nem diagnosztizált esetek aránya 1:7 volt. Mivel ez a betegség genetikailag determinált (szinte minden beteg HLA-DQ2 és/vagy DQ8 haplotípussal rendelkezik), a betegek első fokú rokonaiban 5-10%, egypetéjű ikrekben 75% a coeliakia valamilyen formájának előfordulási gyakorisága. A betegség kialakulásához a genetikai prediszpozíción kívül provokáló tényezőre (glutén) is szükség van. A betegség reverzibilis, mert a glutén megvonása a tünetek megszűnésével és a következményes vékonybélboholy-atrophia regenerációjával jár.
Mikor kell a gyakorló orvosnak lisztérzékenységre gondolnia? Leggyakrabban organikus okkal nem magyarázható hasi panaszok (puffadás, hasmenés, hasi diszkomfort) esetén, ismeretlen eredetű felszívódási zavar (leginkább vérvesztéssel nem magyarázható alacsony vasszint, hypochrom anaemia) detektálásakor, valamint a coeliakiával gyakran együtt járó társult, illetve következményes betegségek fennállásakor. Az ilyen kórképek közé tartozik a dermatitis herpetiformis, valamint az 1-es típusú diabetes mellitus, az autoimmun thyreoiditis, a Sjögren-szindróma, gyakori vetélések, jelentős osteoporosis stb.
Mit jelent a diéta a gyakorlatban?
A betegség manifesztálódását a provokáló anyag, a glutén okozza, ami a búza, a rozs és az árpa fehérjéje. Ez a fehérje prolaminokból és gluteninekből áll, és genetikailag prediszponált egyéneknél mindkettőnek vékonybélnyálkahártya-károsító hatása van. Ez a károsító hatás a fehérjében található két aminosav meny-nyiségétől függ: annál erősebb, minél több glutamint és prolint tartalmaz. A zab prolaminjában kevés a prolin, ezért ennek toxicitása kérdéses, valószínűleg csak nagy mennyiségben fogyasztva káros.
A diéta azt jelenti, hogy a beteg soha, a legkisebb mennyiségben sem fogyaszthat glutént, tehát gabonaliszt-tartalmú ételeket. A diétát egy életen keresztül tartani kell, függetlenül attól, hogy van-e panasza vagy nincs. Ez a gyakorlatban igen megnehezíti a beteg életét. Nem ehet kenyeret, péksüteményt, kalácsot, tésztát, süteményt, rántott húst, panírozott ételeket, rántást, habarást tartalmazó ételeket, amelyek gabonalisztből készültek. Burgonya-, kukorica-, rizs- és szójalisztet a beteg korlátozás nélkül fogyaszthat.
Az ételek jelentős része elkészíthető ezek felhasználásával - legalábbis otthon. Süthető kenyér ilyen lisztek keverékéből, speciális üzletekben lehet kapni gluténmentes süteményt, tésztát, spagettit, kétszersültet stb. (ezeken mindig szerepel a "gluténmentes", "gliadinmentes" vagy "lisztérzékenyek is fogyaszthatják" felirat), sőt már vannak olyan éttermek (főleg külföldön, leginkább Skandináviában), ahol az ételek egy részét kívánságra gluténmentesen készítik el. Mindezzel együtt nem könnyű a diétát betartani: olyan ételek, amelyekről nem is gondolnánk, tartalmaznak lisztet, a csokoládék egy része nyomokban tartalmazhat búzafehérjét stb. A beteg figyelmét fel kell hívni arra, hogy ma már egyre több élelmiszer csomagolásán fel van tüntetve a pontos összetétel - ezt mindig nézzék meg, és csak akkor fogyasszák, ha nem tartalmaz számukra káros anyagot.
A tiltott ételek között vannak a többkomponensű élelmiszerek, a konzervek, a levesporok, az instant kávé és kakaó, egyes felvágottak, a maláta, a sör stb. Megengedett a rizs, kukorica, burgonya, szója, cirok, köles, hajdina, bab, borsó, gyümölcsök, zöldségek, húsok, halak, tejtermékek stb.
A coeliakia diétás kezelése az esetek jelentős részében eredményes. A vékonybél bolyhainak károsodása ugyanis reverzibilis, a provokáló ágens kiiktatása normális morfológiai és funkcionális állapotot eredményez. Felmerül a kérdés, hogy van-e tolerálható gluténmennyiség? Az a tapasztalat, hogy napi 50 mg-nál kevesebb glutén az esetek nagy részében még elviselhető. Ez igen kevés, mert az átlag gluténfogyasztás Nyugat-Európában 13 g/nap.
Léteznek lisztérzékeny betegeket tömörítő szervezetek (www.liszterzekeny.hu), ezek sokat segíthetnek a diéta megismerésében, betartásában, az életmód átalakításában.
Igen ritkán előfordul a diétára refrakter coeliakia. Sokan vitatják a létezését, és diétahibára vezetik vissza, ha nincs javulás. Előfordulhat, hogy más betegség (is) áll a panaszok hátterében. Boholyatrophia esetén gyakran szekunder laktázhiány is fennáll, a laktózintolerancia gyakran együtt jár a lisztérzékenységgel. Ezért, főleg a diéta bevezetésének első hónapjaiban a laktóz elhagyása, tehát tejmentes diéta tartása is ajánlott.
A panaszmentes beteget is érdemes időnként szerológiai vizsgálatnak alávetni, és meggyőződni arról, hogy megfelelően tartja-e a diétát. Kielégítő diéta esetén az ellenanyagok a vérből eltűnnek.
Végül, de nem utolsó sorban érdemes a lisztérzékeny beteg családjának is felhívni a figyelmét, hogy a betegség a családon belül halmozottan fordulhat elő (genetikai prediszpozíció!), és ajánlatos a családtagok szerológiai szűrését elvégezni.
Összefoglalás
A lisztérzékenység (coeliakia) minden életkorban előforduló, a lakosság kb. 1%-át érintő betegség. Leginkább bizonytalan hasi panaszok és egyéb okkal nem magyarázható vashiányos anaemia esetén érdemes gondolnunk rá. A diagnózis felállításához ma már számos megbízható szerológiai módszer áll rendelkezésünkre (EMA, tTG), ezek pozitivitása esetén azonban ma még ajánlott a vékonybél-biopszia elvégzése is. A betegség fennállása esetén a betegnek életre szólóan gluténmentes diétát kell tartania a vékonybélboholy-atrophia, illetve a következményes károsodások megelőzése céljából. A diéta lényege a gabonából (búza, rozs, árpa) készült liszt szigorú kerülése. Ezek helyettesíthetők rizs-, kukorica-, szója- és burgonyaliszttel.
(A lisztérzékeny beteg és diétája
László András dr., Semmelweis Egyetem, Kútvölgyi Klinikai Tömb, Gasztroenterologiai Ambulancia )
Utolsó kommentek